A néma szenvedő. Vese és a hólyag betegségei.

Ha valaki alaposan szemügyre vesz bennünket, sokszor úgy fogalmazunk, hogy vesénkbe lát. Ez a szólás rávilágít a veséknek az életben játszott központi szerepére. Sajnos a vese megbetegedései nem ritkák, akár teljesen is felmondhatják a szolgálatot.

A vese páros szerv, a vér szennyvíztisztítójaként működik, funkciójáról csak a naponta többször távozó vizelet kapcsán veszünk tudomást. A bab alakú vesék mérete nem nagyobb egy gyermek öklénél, és mindegyikük kb. egymillió funkcionális egységből, ún. nefronból áll. A veséken minden nap 175 l vér áramlik keresztül, amiből kiszűrik a salakanyagokat.
Első tisztítási fokozat: A nefronokon keresztül állandóan vér áramlik keresztül (kb. percenként 1 liter).
Második tisztítási fokozat: Az itt átáramló vérből az érgomolyagok leszűrik a primer vizeletet (kb. napi 150 l), amely főként vízből és különféle kis molekulájú anyagokból (salakok, sók, cukor) áll.
Harmadik tisztítási fokozat: A primer vizelet 99 %-a finom csatornákban gyűlik össze, ahonnan szerteágazó vezetékrendszeren keresztül visszakerül a vérkeringésbe. Ez a visszaszívási folyamat életfontosságú, ugyanis általa szervezetünk vizet, ásványi anyagokat, aminosavakat nyer vissza a szűrletből. A többlépcsős szűrési folyamat eredménye a véglegesen képződő vizelet, amelynek napi mennyisége kb. 2 liter. A vizelettel a vízben oldódó salakanyagok távoznak testünkből: főként karbamid, húgysav, kreatinin és sok ásványi anyag, epefesték, zsírsavak, oxálsav stb. Veséink a szűrés mellett szabályozzák a test vízháztartását, a sav-bázis egyensúlyt, a vérnyomást és a vér összetételét. Veséink mindig szenvednek, ha testünkben rendkívüli folyamatok zajlanak, ha pl. szervezetünket fölöslegesen sok állati eredetű fehérjével terheljük meg, ami manapság szinte mindennapos. A különféle testrészeken megjelenő gócok (melléküregek, mandulák, foggyökerek) gyakran 'némák', ugyanakkor folyamatosan terhelik egész testünket, ill. távol eső, életfontosságú szerveket, pl. a veséket.

Ugyanilyen veszélyt jelenthet a (kezeletlen) magas vérnyomás és a diabétesz. Minden második cukorbetegnél súlyos vesekárosodás alakul ki. Nagyon fontos, hogy kerüljük a környezeti mérgeket, amelyek mennyisége az utóbbi években jelentősen megnőtt. Minden, a környezetünkből származó méreganyag, valamint az iparilag feldolgozott élelmiszerekben található tartósítószerek, gyomirtók, adalékanyagok hosszú távon károsítják a veséket. Természetesen idesorolhatók a gyógyszerek is, amelyek közül sokat feleslegesen szedünk. Ha jól megfigyeljük, a legtöbb gyógyszerkísérőn szerepel a készítmény lehetséges mellékhatásai között a vesekárosodás. Jogos tehát a gyanú, hogy a legtöbb patikaszer jelentős mértékben terheli kiválasztó szerveinket.

Veszedelmes hármast alkot az iparosodott korban elterjedt három nehézfém: az ólom, a kadmium és a higany. Utóbbi az amalgám fogtömések kapcsán az elmúlt néhány évben felhívta magára a figyelmet. Anélkül, hogy tudnánk róla, az utóbbi időben igen sokszor kapcsolatba kerülünk a rendkívül mérgező nehézfémekkel. Ezeket kiválasztó szervrendszerünk nem képes maradéktalanul kiüríteni, így a nehézfémek egy része elraktározódik a zsírszövetekben, ahol azonban továbbra is képesek kifejteni károsító hatásaikat, amennyiben fontos enzimfolyamatokat gátolnak. Fontos tehát a rendszeres méregtelenítés. Ebben a szelén, valamint a kéntartalmú vegyületek, mint pl. a fokhagyma hatóanyagai segítenek.

A Heidelbergi Egyetemen folytatott kutatások szerint a cigarettázás kb. 30%-kal csökkenti a veseműködés hatékonyságát. Még rosszabb a helyzet, ha a dohányos egyúttal cukorbetegségben vagy magas vérnyomás betegségben szenved: náluk a dohányzás azt jelenti, hogy a veseelégtelenség hosszú távon szinte elkerülhetetlen.

A leggyakoribb betegségek közé tartozik az idült hólyaghurut (cystitis). A betegséget általában bakteriális fertőzés, általában a belekben tenyésző e. coli okozza, és leggyakrabban a nőknél fordul elő, mivel az ő húgycsövük viszonylag rövid. Tünetei: égő fájdalom vizeletürítéskor, gyakori vizelési inger, sötétre színeződött vizelet. Védő hatású a megfelelő intimhigiéne (a partneré is!). Az érintett hölgyek esetében gyakran tapasztalható az immunrendszer gyengesége is, mivel a hólyag nyálkahártyája erős, egészséges szervezet esetén kellőképpen ellenálló a kívülről érkező kórokozókkal szemben.
Másik gyakori betegség a vizelettartási képtelenség. Az inkontinencia néven is emlegetett állapot lényege, hogy az érintett nem képes visszatartani vizeletét, önkéntelenül bevizel, legalábbis vizeletszivárgást észlel, ami az életkor előrehaladtával egyre több embernél figyelhető meg, ill. egyre súlyosabb méreteket ölthet. Időskorban a nők 25%-a, a férfiak 10%-a érintett. Ez a panasz tehát igen sokunk problémája, de sokszor szemérmességből még az orvos előtt is eltitkoljuk. Ez nem helyes, hiszen mára számos stratégiát kifejlesztettek a kellemetlenségek kiküszöbölésére, ami megakadályozza, hogy környezetünk önkéntelenül is tudomást szerezzen bajunkról.

A vesemedence-gyulladás veszélyei
Az urológusok találkozóin egyre gyakrabban hangzik el a megállapítás: napjainkra a súlyos vesebetegségek ijesztő mértékben elszaporodtak. A kezeletlen heveny vesemedence-gyulladás könnyedén idültté válhat, aminek visszafordíthatatlan veseelégtelenség a következménye. Utóbbi pedig azt jelenti, hogy a beteg élete végéig dialízisre szorul.
Különösen az idősebb korosztály tagjainak kell odafigyelniük, mert az ő veséjük a kor előrehaladtával egyre gyengébben működik, 70 éves korra pedig a vesefunkció a normálisnak mindössze 50%-a. Ha gyulladások lépnek fel a vesében, ajánlatos alaposan átöblíteni, amire kiválóan alkalmasak a későbbiekben említendő teák, amelyek előnye, hogy nem hajtják ki az értékes nyomelemeket és ásványi anyagokat. Ez azért is fontos, mert az idősödő szervezet egyre több nátriumot veszít.

A halálos paradoxon
A vese - a májhoz hasonlóan - némán szenved. A valóban feltűnő, észlelhető panaszok gyakran a veseállomány irreverzibilis pusztulását jelzik, és a betegség végstádiumának tekinthetők. Éppen ezért a vesebetegségek nem alkalmasak az öngyógyításra. Fontos a pontos diagnózis és a szakorvos által végzett kezelés, amelynél nem szabad elutasítani a szintetikus gyógyszerekkel végzett terápiát sem, még akkor sem, ha annak veszélyeivel, mellékhatásaival tisztában vagyunk. A zavart, tönkrement bélflóra helyrehozható, de a krónikus gyulladás következtében elpusztult vese nem nyeri vissza működőképességét.

Vesekövek
Az európai lakosság 5-15%-a - többségükben férfiak - vesekövességben szenved, és legalább életében egyszer el kell szenvednie az azzal járó kellemetlenségeket: hirtelen fellépő, görcsös alhasi fájdalmakat, amelyeket esetenként hányás vagy hasmenés kísér. A súlyos vesekólika valóban szörnyű élmény. A legtöbb kő vagy inkább homokszemcse azonban kevésbé drámai módon, észrevétlenül távozik.

A leggyakoribbak a kálciumoxalát kövek (az összes kő 70-80%-a), amelyet gyakoriságban a húgysavkövek követnek (kb. 20%), a lista végén pedig a cisztinkövek állnak. A betegség hátterében - részben - öröklött hajlam áll, de a kutatók többsége azon az állásponton van, hogy a valódi kiváltó ok egyelőre ismeretlen. Az utóbbi évtizedben egyre gyakoribb esetek arra engednek következtetni, hogy a kőképződéshez jelentős mértékben hozzájárulnak a helytelen táplálkozási szokások is.

Napjainkra a vesekőműtétek szerencsére feleslegessé váltak, a technika fejlődése lehetővé tette a lökéshullámokkal történő kőzúzást, amelyhez nem kell metszést ejteni a betegen. A kezelést vízzel telt kádban vagy speciális géllel töltött párnán végzik. Az említett eljáráson kívül a hólyagon keresztül behatoló endoszkóppal is roncsolhatók és eltávolíthatók a kövek.

A vesekövesség megelőzésének legfontosabb és leghatásosabb módja, hogy sok folyadékot fogyasztunk. Fontos az 'ehető gyógyvizek', azaz a zöldségek és gyümölcsök fogyasztása is. Ezáltal a szervezet elegendő A-vitamint (ill. annak provitaminját, a béta-karotint) vesz fel, ami védő hatású a kőképződéssel szemben. A rendszeres sporttevékenység hatására a kisebb kövek feloldódnak és észrevétlenül távoznak. A kőképződésre hajlamosak jobban teszik, ha tartózkodnak az élvezeti szerektől, az alkoholtól, de leginkább a hústól, a kolbászféléktől és felvágottaktól, valamint a sajttól. Fontos a túlsúly kiküszöbölése, és ha szükséges, a fogyás is. A túlsúlyosság hajlamosít a kőképződésre, a testsúly csökkenése ugyanakkor csökkenti a betegség kiújulását is.

A vesék jelentős szerepet játszanak a test sav-bázis egyensúlyának fenntartásában. A lúgosító hatású étrend megkönnyíti e létfontosságú funkciójukat. Jelzi ezt az a tény is, hogy a húgysavkövek feloldása csak lúgos vizeletben lehetséges; ehhez a betegnek gyógyszereket kell szednie. Helyesebb azonban lúgosító hatású élelmiszereket (gyümölcsöt, zöldséget, burgonyát) előnyben részesíteni az étrendben. Így megelőzhető az új kövek képződése is, amelyek túl azon, hogy kellemetlen panaszokat okoznak, nem kis mértékben csökkentik a vesefunkciókat.

Holisztikus vesevédelmi program
A program alapja az erős immunrendszer. A baktériumoknak semmi esélyük sem lehet, hogy megtámadják a veséket, és gyulladást okozzanak. A haditerv főbb elemei az étrend, ill. az abban remélhetőleg nagy mennyiségben előforduló C-vitamin vagy a cink. Az ellenálló képesség erősítésére kiválóan alkalmas a friss levegőn végzett rendszeres testmozgás (legalább hetente 3-4-szer), valamint a rendszeresen kivitelezett hideg-meleg zuhanyozás, illetve a tudatos stresszoldás (jóga, autogén tréning, csi-kung).

Megelőzésként bevált módszer a heti egyszeri nyers zöldség- vagy gyümölcsnap beiktatása is. Az ilyen napokon kb. 1 kg nyers gyümölcsöt vagy zöldséget kell a nap folyamán egyenletes adagokban elfogyasztani. Lehet lénapokat is tartani, amikor gyümölcslé-centrifugával lehet kinyerni a zöldség- vagy gyümölcslevet, amelyet vízzel 1:1 arányban hígítva ajánlott elfogyasztani.

Az immunrendszer erősítésére szedhetünk szibériai ginzengből (eleutherococcus) vagy vörös kasvirágból (echinacea) készült preparátumokat.

Az új csodafegyver, a másodlagos növényi hatóanyagok
A kifejezést napjaink táplálkozáskutatóját legalább annyira lázba hozza, mint annak idején a vitaminok felfedezése. Sokat profitálhatunk belőlük, ha veséink egészségét akarjuk megőrizni, illetve visszanyerni. Ennek érdekében jól tesszük, ha minél több káposztát és káposztafélét fogyasztunk, lehetőleg nyersen. A káposzta ugyanis ún. glukon-izolátumokat tartalmaz, amelyek természetes, ugyanakkor rendkívül hatékony növényi antibiotikumok, amelyek különösen a húgyutakban fejtik ki hatásukat, ezért rendkívül hatásosak lehetnek az állandóan visszatérő gyulladások kiküszöbölésében.

A bélszanálás, böjtkúrák és salaktalanítás jelentős mértékben csökkentik anyagcserénk toxikus terhelését, amelyet a nem megfelelő emésztési folyamatok eredményeznek. A salaktalanító eljárások megnyitják a kiválasztás gyakran eldugult útjait, lehetővé téve ezzel a veszélyes méreganyagok távozását. Óvakodjunk azonban a nagyon drasztikus módszerektől, amelyek igen nagy terhelésnek teszik ki a méregtelenítő-kiválasztó szervrendszert.

A test, pontosabban a kötőszövetek és a vér elsavasodása különösen nagy terhelésnek teszi ki veséinket, ami hajlamosabbá tesz a betegségekkel szemben. Mivel bizonyos - bázikus kémhatású - ásványi anyagokból a hétköznapi táplálék nem tartalmaz elegendő mennyiséget, nem árt ásványianyag-készítményekkel kiegészíteni napi táplálékunkat.

A gyógynövények ereje az utóbbi években egyre nagyobb közmegbecsülésnek örvend, a szakemberek azonban inkább csak mosolyognak rajtuk. Sokan nem tartják őket elég nagy hatékonyságúnak - ebben többnyire nagyot tévednek. Különösen igaz ez a vese és a húgyhólyag megbetegedéseinek kezelésére alkalmas gyógynövényekre. Bizonyos gyógynövények ugyanis jelentős mértékben képesek fokozni a vese szűrőtevékenységét, ugyanakkor megakadályozzák a veseműködés csökkenését.

A medveszőlőlevél kiválóan fertőtleníti az elvezető húgyutakat. Kiválóan alkalmas az akut esetek kezelésére, ugyanis arbutin nevű hatóanyaga erősen antibakteriális hatású. Alkalmazása: teaként, méghozzá hideg vizes kivonatként (éjszakára beáztatva) vagy rövid ideig leforrázva. Hasonló hatással bírnak a tormában megtalálható mustárolajak is.

A nyírfa levele és a csalán átöblítik és víztelenítik a veséket. Ugyanilyen hatású a babhéj, az aranyruta (utóbbi csíraölő tulajdonságú is), valamint a gyermekláncfű levele és gyökere, a petrezselyemgyökér, a zsurló és a borókabogyó is. Kiválóak a bioboltokban és drogériákban kapható kész teakeverékek is.

Közép-Amerikában a mai napig kedvelt csemege a fügekaktusz gyümölcse, amely kiváló támogatója a hólyagfunkcióknak. A növény hatóanyagai bizonyos mértékben gátként működik, csökkentve az állandó éjszakai vizelési ingert. Jótékony hatású prosztataduzzanat esetén is.

Az otthoni fürdőkúra nem kelt nagy feltűnést, de a hatás annál eredményesebb, ezért érdemes velük kísérletezni.
Lábfürdő: A lábfürdő azért ajánlatos, mert a lábak távoli hatással bírnak az egész testre, így a hólyagra is. A húgyutak betegsége esetén a meleg igen fontos és hatásos gyógyító inger. A hideg lábak könnyen legyengítik a hólyag vérkeringését, csökkentve ezzel annak ellenállását a kórokozókkal szemben. Különösen jó hatásúak a lábszárfürdők. Ehhez egy vödör kb. 39 Celsius-fokos vízre van szükség, amelyben 15-20 percig áztatjuk a lábakat.
Ülőfürdő: Erre kiválóan alkalmas az otthoni fürdőkád, még inkább azonban az erre a célra speciálisan kialakított kád. Az eleinte langyos (kb. 36 C-fokos) víz a vesék magasságáig ér, a lábak és a lábfejek ez esetben nem érnek a vízbe. Forró víz hozzáadásával a fürdő hőmérsékletét fokozatosan 40 Celsius-fokra emeljük. A fürdő időtartama: 20 perc. Ügyeljünk rá, hogy eközben felsőtestünk ne hűljön ki (e célból célszerű meleg takarókat magunkra teríteni). A fürdő után legalább fél órára pihenjünk le, takarózzunk be alaposan és izzadjunk.

A lavórban végzett lábfürdő is kiváló hatású, amelyet langyos vízzel kezdünk, majd a víz hőmérsékletét fokozatosan emeljük. A fürdők hatása fokozható, ha a vízbe zsurlófüvet vagy zabszalmát adagolunk.

A gyógyszertárakban beszerezhető tesztcsíkokkal könnyedén ellenőrizhetjük veséink állapotát: a vizelet proteintartalmát, nitrittartalmát (fertőzés!), a vért és a glukózt (cukorbetegség!) egyszerűen kimutatják, és időben felhívják figyelmünket, hogy veséink egészségét veszély fenyegeti. A tesztek azonban nem helyettesítik az orvosi diagnózist és a megfelelő terápiás intervenciót, amely a gyógyulás feltétele.

Vörös Tamás

Keresés az archívumban